,,Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” – (2Kor 13, 11-13)
Pál apostol utolsó szavai a korinthusiakhoz nem feddés, nem tanítás – hanem áldás. Egy szeretett közösséghez fordul, és így szól: “Örüljetek, törekedjetek a tökéletességre, bátorítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békességben.” Ez nemcsak szép tanács, ez a keresztény élet lényege. Öröm, növekedés, vigasztalás, egység, békesség. És honnan jön mindez? Nem tőlünk. Hanem abból, amit utána mond: “A szeretetnek és békességnek Istene veletek lesz.”
Isten jelenléte nem a tökéletesek jutalma, hanem a békét keresők ajándéka. Aki akarja a békét, annak Isten megadja. Aki testvérében nem vetélytársat, hanem társat lát, annak Isten ott lesz a közösségében.
És végül ez az apostoli köszöntés, amit mi is oly gyakran hallunk, s talán halljuk de sokszor nem értjük a hozzánk szóló szavait, melyek símogatják a keresztyén ember lelkét: “Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal.” Ez nem csak egy liturgikus formula, hanem Isten háromszoros ajándéka nekünk. Kegyelem, szeretet, közösség. Ez tart meg minket. Ez visz előre. Fogadjuk el. Éljük meg. Adjunk belőle másoknak is. Ámen.
Gáti Gábor,
Halmi