,,Önmagatokat tegyétek próbára, hogy hitben jártok-e! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. Imádkozunk Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” – (2Kor 13,5-8)
Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért – (2Kor 13,8). Szokták mondani, hogy az igazság mindig napfényre kerül, rövidebb, hosszabb ideig el tudjuk tusolni a hazugságokat, de eljön a pillanat, amikor minden kiderül. Legfőképpen fontos kérdés ez akkor, amikor az ige arra szólít fel, hogy „kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok e?”
Próbáljuk meg magunk, nézzünk a szívünk mélyére, és lássuk meg, hogy őszintén, kihez tartozik a szívünk. A bibliai önvizsgálat, nem az emberből indul ki, nem is más embert vagy a társadalom által elfogadott értékeket tesz meg mércének. A 139. zsoltárban így olvastuk: “Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!
Pál azt kérdezi, hogy “nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van?” Mert ez a próba tétje. Ha nem ismerik fel, ha nem tudják, akkor nem tartoznak hozzá. Akkor nincsenek hitben. Ha nem bizonyosak, hogy a megfeszített és feltámadott Krisztus bennünk él, akkor nincs mit vizsgálni. De Pál azonban tudja, hogy Krisztus bennük van. Ő hirdette nekik az evangéliumot, amikor szívükbe fogadták Isten üzenetét. Ha pedig ezt felismerik, megtérnek a bűneikből.
És ez ma is éppen ugyan úgy vonatkozik, felismerni és megtérni a megváltó Krisztushoz. Tedd ezt, most míg még teheted. Ámen
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob