,,A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” – (1Péter 5,1-4)
A napokban elém került egy idézet: ,,nem azért presbiter egy gyülekezeti tag, hogy valaki legyen, hanem hogy valamit tegyen. Nem érvényesülési, kitűnési lehetőségnek, szereplési eszköznek adatik ez a tisztség, hanem azért, hogy a Krisztus-test épüljön”. Elgondolkodtató sorok. Magam is elgondoltam: vajon hogyan állunk hozzá a gyülekezeti szolgálathoz? Presbiterként, lelkipásztorként, harangozóként, takarítóként, irodavezetőként, templomba járó aktív gyülekezeti tagként, vagy kultúrprotestánsként, aki évente párszor ,,benéz” a gyülekezetbe. Érdemes ezen elgondolkodni a mai elcsendesedéskor.
Bár a fenti igében a presbiterek a címzettek, tulajdonképpen mindannyiunknak szól a biztatás, feladat, küldetés, parancs, ahogy tetszik: ,,legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját!” – (1Péter 4,2a). Sokféleképpen lehet szolgálni, a tálentumainkat kamatoztatni a gyülekezet hasznára. A cél azonban mindig ugyanaz: Krisztushoz, a főpásztorhoz vezetni másokat! Néha önmagunkat, néha a gyülekezeti tagokat újra és újra, máskor pedig a keresőket.
Péter apostol az idézett igeszakaszban azt is meghatározza ,,hogyan” kell betöltenünk ezt a szerepet: ,,ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak” – (1Péter 4,2b-3). Három ellentétpárt használ az apostol, olyan dolgokat említ, ami hamar megkísérti az embert a gyülekezeti szolgálatban: a haszonszerzés – mit tud adni nekem gyülekezet? A hatalom – az uralkodás, leuralás vágya. A lustaság – fogjuk meg és vigyétek, azaz színből való odaszánás. Valljuk be őszintén, sokszor tapasztaltunk már hasonlókat saját vagy más gyülekezetekben. Ezek nem vonzanak, hanem taszítanak.
Péter szerint példaképei kell legyünk a nyájnak. De nem olyanok, akik magukra mutatnak, hanem szolgálatukkal, cselekedetükkel, szavaikkal a főpásztorra: Krisztusra mutatnak! Nos, ezt nem lehet színből végezni, mert kilóg a lóláb. Ezt a szolgálatot csak szívből, hittel, szeretettel és őszintén lehet végezni. Ebben segítsen minket a szentháromság egy Isten, hogy ne valakik legyünk – a gyülekezetben – hanem valamit tegyünk, Isten dicsőségére. Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes