„A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak értelmes módon feleségükkel, az asszonyi nemnek, mint gyöngébb edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak.” – (1Péter 3,7)
„A házastársak kötelességei” – ez áll ennek a fejezetnek a fejlécében. A megelőző fejezetben a szolgák kötelességeiről olvasunk, illetve arról, hogy a keresztyén ember miként viszonyuljon a földi hatalmasságokhoz, vagyis a polgári hatóságokhoz. Gyakorlati kérdések ezek, hisz a keresztyén élet nem puszta tan, hanem egyfajta viszonyulás minden adódó élethelyzethez. A keresztyén ember életének minden pillanatát meghatározza az a kétségtelen tény, hogy Krisztushoz tartozik, ahogy a Heidelbergi Káté is tanítja: „…akár élek, akár halok nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok” (1. kérdés).
És természetesen ez a fajta viszonyulás érvényes a házasságban is. Péter apostol olyan esetről ír, ahol a feleség hívő, a férj nem, és az előbbinek viselkedésével kell – ige nélkül – megnyernie az utóbbit Krisztusnak. Itt pedig a férfiak vonatkozásában fogalmazza meg, hogy nekik meg értelmesen kell feleségükkel élniük. Hogyan? Hát úgy, hogy mint a gyengébb, erőtlenebb nemnek megbecsülést adni, hisz mindkettő, a férj és feleség egyaránt örököstársak „az élet kegyelmében.” Vagyis mindketten kegyelemre szorultak, és Isten színe előtt egyenlő értékűek. Ez a gondolat abszolút forradalminak számított akkor, mert az asszonyok megítélése hasonlított a rabszolgákéhoz abban az időben. Férj és feleség között az „értelmes” kapcsolat tehát csakis a kölcsönös tisztelet és szeretet jegyében, az egyenrangúság mentén képzelhető el. Az egymásért és másokért mondott közös imádság csakis ilyen módon tud érvényesülni, illetve hatékony maradni.
Szentháromság vasárnapján miközben rácsodálkozunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek közötti szeretetkapcsolatra, egységre, harmóniára, merítsünk ebből erőt, bátorságot, hogy keresztyén házasságunk szépsége és gazdagsága egyre inkább Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgálja. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos