,,Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.” – (1Pt 2,17)
A mai világban sokszor érzem azt, hogy mindenki szabad és mindenkinek meg van mindenről is a véleménye, én mindenki ért mindenhez szakértői szinten. Vannak összeütközések és nagy csatározások, egymásmellet való elbeszélések, kommentharcok meg igazság cunamik. De valahogy mégsem működik jobban a művelt, jól informált, szabad világ… A tisztelet, a megbecsülés hiányzik, a türelem s a kíváncsiság a másik felé.
Péter oszlopapostolként, egyszerű halászként, vagy Jézus tanítványaként szól és ír, s mondja azt: tiszteljetek, szeressétek, féljetek… Ez a kulcs! Tisztelni, Szeretni, Félni! Nem ismerni, szólni, meg okoskodni, nem jönni, látni, győzni…
Félni egyedül Istentől kell! Nem a gazdaságtól, nem a hatalomtól, nem a politikától, nem az öregedéstől, még a halóltól sem az élettől pedig végképp nem! De Istennel számolni kell, nem szabad figyelmen kívül hagyni… Tudni kell hogy vele kapcsolatban hol a helyed!
És őt szeretni is kell, meg az atyafiakat. A test és vér szerintieket, meg a lelkieket, a hitbelieket. Szeretni az Isten gyermekét, ha neked Atyád a Mindenség Ura. Persze nem mindenki szerethető ezért kell tisztelni is. Tisztelni mindenkit, a fiatalt is az öreget is, a nőt és a férfit, az ellenséget is! S a király, a hatalom, az elnök, a polgármester, a tanár, a főnök is benne van ebben a királyban. S persze Istent is, aki a KIRÁLY!
Istent félni, szeretni, s tisztelni kell, a testvért szeretni és tisztelni, s asz embert tisztelni! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod