„Az igazság iránti engedelmességben tisztítsátok meg életeteket képmutatás nélküli testvéri szeretetre a Lélek által, és egymást tiszta szívből, kitartóan szeressétek.” (1 Péter 1,22)
Borzalmas, amikor keresztyén emberek egymásról gyűlölködve, vagy legalábbis megvetően beszélnek. Az sem jobb, amikor a hitetlenek káromolják Krisztus követőit, de tőlük könnyebb elfogadni. Ők legalább nem az igével akarnak megnyomorítani másokat. Keresztyén körökben viszont fájdalmas valóság, hogy az igével úgy dobáljuk egymást, mintha esküdt ellenségek lennénk. Ha így teszünk, akkor elfeledkezünk róla, hogy Isten szava élő és ható, nem pedig eszköz, amit arra használhatunk, hogy másokat meggyőzzünk a magunk igazáról. Mindezt azért írom le, mert a „tisztítsátok meg életeteket” felhívás hiszem, hogy minden keresztyén embernek fontos. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen céllal kívánunk megtisztulni. Ha az a cél, hogy másoknál jobbak, tisztábbak, kitűnőbbek legyünk, akkor valószínűleg nem az ige munkálkodik bennünk, hanem valami öncélú, hamis lélek.
Az ige egyértelműen kijelenti, hogy a megtisztulásnak a szeretet gyümölcsét kell megteremnie. Tehát nem azért kell bűnbánatot tartanunk, a megtisztulást elfogadnunk, és az „igazság iránti engedelmességben” élnünk, hogy utána valami belső megelégedettséget érezzünk. Az Úrtól kapott tiszta élet arra kötelez, hogy testvérként szeressük a felebarátainkat, képmutatás nélkül. Amikor pedig kölcsönösen megosztjuk valakivel a szeretetünket, akkor az legyen kitartó, intenzív, teljes erőből fakadó! Ilyen feltétel nélküli, isteni szeretettel, ágápéval szeresd azokat, akiket melléd rendelt az Úr! Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród