„Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején, tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén megjelent tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.” (1 Péter 1,13-21)
Jézus Krisztus második eljöveteléről szól a mai Igénk, amelyben érezhetjük, hogy aki erre őszintén készül, abban ez elveszíthetetlen reménységet hoz létre. Remény nélkül nem lehet élni, remény nélkül nincs ma, és nincs holnap. Itt nem a földi „csalfa vak reményt” szeretném kiemelni, hanem a bibliai reményt. A földi remény megtéveszt, a Jézusba vetett remény felemel. Jézus mennybemenetele után a tanítványok reménységgel tértek vissza Jeruzsálembe, és várták ama megígért Szentlelket, aki mindenkor vezetni fogja őket. Pünkösdkor beteljesedett a várakozás, Jézus ígérete beteljesedett. A Szentírás alapján a reménység azt jelenti, hogy az Istent ismerő és benne hívő ember várja ígéreteinek a beteljesedését. Istennek egészen pontos ígéretei vannak, a mai tanítványok is ebben bíznak. Ennek a reménységnek alapja van, és az alapja az Isten szava, Isten Igéje, Isten ígéretei. Mi ebben nyugodtan bizakodhatunk akkor is, ha némelyik ígéretnek a teljesedése esetleg késik, nekünk ezekben a helyzetekben is türelmeseknek kell lennünk, és ami a legfontosabb: vegyük komolyan, Jézus egyszer visszajön. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek