,,…gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek Krisztus.” – (Galata 4,19)
Olvasandó Galata 4,12-20;
Az ember és minden létező az Egyedüli Isten teremtése. Ez az Isten, aki életünk alkotója Atyánk, mindannyiunk Atyja, a Mi Atyánk ! Ő hozott létre, Ő váltott meg Fiában, Jézus Krisztusban a bűntől és haláltól az eltorzult világban, a Földön . Szentlelke által pedig formál bennünket a maga képére és hasonlatosságára a bűn által, az emberi engedetlenség által eltorzult életünkben. Isten elküldte az Ő Fiát, hogy megváltónkká legyen. Mi, tudjuk ezt. Szeretteink, lelkipásztoraink úgy neveltek, tanítottak bennünket, hogy megismerjük Őt
Amikor megkereszteltettünk az Ő nevébe szüleink, keresztszüleink megígérték, hogy úgy fogják nevelni és neveltetni gyermeküket, hogy megismerjék Istenüket és a Belé vetett hitükről majd önként tegyenek vallást a gyülekezet színe előtt! Akik vallást tettek és tesznek Róla pedig megígérik, hogy Jézus Krisztus igaz követői lesznek. De mindenek előtt vallást tesznek Róla, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma, Istennek hatalma, minden hívőnek üdvösségére, hogy Ő az egyetlen közbenjáró Isten és emberek között, egyedül az Ő belé vetett hit által igazulunk meg ingyen, Istennek kegyelméből.
Akár élünk, akár halunk, az Ő tulajdonai vagyunk-vallják ma gyermekeink, ifjaink konfirmáció alkalmával. A keresztyén ember hivatása, hogy Krisztus követője legye, amíg e földön él. Lelkipásztorok, vallástanárok, kántorok tanítják ezt, tanítottuk amióta tehettük . Tanítottuk a most hitvallástevőknek is. A leggyönyörűségesebb dolog az életünkben az, hogy Krisztus követői, tanítványai, küldöttei lehetünk amíg e világban élünk! Világosság a fényéből, szeretetsugár a szeretetéből ! Jézus Krisztus közösségében eltölteni az életünket, az Ő állandó jelenlétében és vezetésével. Az Ő irányítása szerint , törvényeit elfogadva. Engedni, hogy Ő alakítson és formáljon! Nincs nagyobb jutalom egy lelkipásztor számára, mint látni, hogy a gyermekek, akiket tanított , nevelt örömteli követői maradnak Jézus Krisztusnak, tagjai gyülekezetének. Ez az érzés vonatkozik a gyülekezet felnőtt tagjaira is, akiket pásztorol! Ha hallgatjuk együtt az Isten Igéjét és megéljük annak befogadását, szorgalmasan látogatva az Istentiszteleteket, a gyülekezeti alkalmakat, másokat is Hozzá vezetünk, gyakoroljuk a szeretetszolgálatot!
Féltjük gyermekeinket , gyülekezeteinket a Gonosz kísértésétől! Félünk, hogy engednek a világ csábításának és a Törvény szorítását érezve, eltávolodnak Kegyelmes Istenüktől. Bízzuk őket Krisztusra, hogy Szentlelke által formálja őket úgy, hogy kiábrázolódjék bennük a Krisztus-arc. Nem azért, hogy a mi munkánk ne legyen hiábavalóvá, hanem, hogy az Ő életük ne váljon azzá! Ő megteheti és meg is akarja tenni! Megteheti bárkivel azt, amit Saulussal tett , hogy Pállá formálta, aki Krisztus tagadóból nem akármilyen Krisztus követő lett! Az egykor Krisztust üldöző Pál szavai, mint hiteles vallomás álljon előttünk! Így imádkozzunk konfirmáló gyermekeinkért, egymásért és önmagunkért, mindenkiért: tartson meg Belé vetett hitünkben!
A konfirmálással nem lezárul valami, hanem elkezdődik! Az igazi, felelősségvállaló tanítványság, az Élet Nagy Iskolájában, a Világban! A tanítványság, melyben valljuk: hogy „Isten kibocsátotta az Ő Fiát, hogy a Törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot!” – (Galata 4,5). Jutalmunk , hogy tehetjük, hogy részt kapunk Isten Országa építésében! Isten áldása legyen a hitvallókon! Áldott Pünkösdi Ünnepet kívánok minden kedves testvéremnek! Istennek Szentlelke formáljon bennünket, míg kiábrázolódik bennünk Krisztus! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak