,,…ezt mondta az Úr: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghez vigyék mindazt, amit elterveznek.7Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét!” – (1Mózes 11,6-7)
Bábel tornya a nagy emberi terv, amely a mennyig akart érni. Egy közös nyelven beszéltek, egy szívvel-lélekkel munkálkodtak. Látszólag ideális állapot: egység, hatékonyság, közös cél. Mégis Isten közbelép. Miért?
Mert nem az Ő nevében, hanem az ember saját dicsőségére épült a torony. Nem Istenhez akartak közelebb jutni, hanem Őt akarták elérni nélküle. Az egység önmagában nem áldás, ha Isten nélkül valósul meg.
Isten azonban nem pusztít, hanem szétszór. Összezavarja a nyelvet, de ez nem bosszú, hanem kegyelem. Megfékezi az önistenítést. Új lehetőséget ad. Kisebb közösségekben, korlátozottabb módon, de újra lehetőség nyílik a Vele való kapcsolatra.
Isten néha összezavarja a terveinket, nem büntetésből, hanem kegyelemből. Mert Ő nem hagyja, hogy egy sikeres élet közben elveszítsük Őt. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony