,,Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében. Azért ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az emberrel együtt a szárazföldi állatokat, a csúszómászókat és az égi madarakat is, mert megbántam, hogy megalkottam őket. De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt” – (1 Mózes 6,5-8)
Olvasandó: 1 Mózes 5;6,1-8;
Egy nemzetségtáblázattal, az első emberpár harmadik fiától, Séthtől származó utódok felsorakoztatásával kezdődik a júliusi hónap igei útmutatója. Az előző részben Kain nemzetségének neveit találhatjuk. Isten áldásaként a teremtés hajnalán elhangzott: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet!” – (1 Móz.1,22). És úgy történt! Az ember szaporodott és sokasodott és belakta a földet. De a bűneset miatt, sajnos a bűn is sokasodott és jelen volt mindenütt, ahol ember lakott. A jó mellett ott volt a rossz tudása is az ember szívében! Bár a Séthtől származók nemzetségtáblázatában olvasunk olyat, hogy Istennel járt, Énókh esetében, és ezért magához vette őt Isten. A bűn azonban ugyanúgy jelen volt minden kísértésével együtt az Ő és a Séthől származók életében is. Életük folytatásaként pedig a továbbiakban, Kain leszármazottai összeházasodtak a Séth leszármazottaival és úgy megsokasodott a bűn, hogy Isten megbánta, hogy embert teremtett! Az ember szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz volt, ezért Isten el akart töröli mindent amit teremtett a földnek színéről! Össze keveredett a jó a rosszal az emberiség történetében, így van ez mind e mai napig! Nóé azonban kegyelmet talált az Úr előtt! A Teremtőnk már ekkor korlátozta az élet időtartamát 120 évre, később pedig tudjuk 60-70 vagy legfeljebb 80 esztendőre!
Milyen rettenetes érzés az, amikor egy édesapa vagy édesanya kimondja, mert azt érzi a szívében: bárcsak ne született volna meg a gyermekem, bárcsak meghalna és ne kínozna senkit! Milyen rossz látni, hogy a gonoszság nagy befolyással van mindenre és mindenkire, jelen van mindenütt, ahol ott van az ember! Milyen megsemmisítő, hogy az ember felelőtlen élete tönkreteszi a teremtett mindenséget: természetet, élővilágot, a légteret, amelyben él! Milyen csodálatos, hogy mégis kegyelmet találhatunk Istennél, Jézus Krisztusban! „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – (János 3,16). Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak