„Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?” – (Lukács 7,19b)
Ebben a mostani rövid igeversben az ember Jézussal szembeni elvárása jut kifejezésre. A történet hátteréhez hozzátartozik, hogy Keresztelő János a Holt-tenger közelében lévő Makhairos várában volt fogságban. Ez a fogság nem volt túl szigorú, hiszen látogatókat fogadhatott. Azonban a fogság mégiscsak fogság volt, és volt ideje gondolkodni és kételkedni. Ilyen helyzetben az ember hite könnyen meginog. Jánosban kérdések törhettek fel: Miért történt ez velem? Valóban ezt érdemlem? János egész életét Isten szolgálatának szentelte. Teljes szegénységben élte az életét.
János – noha Isten szolgája volt – ő is ember volt, ki volt téve a kísértésnek. Origenész, egyházatya szerint nem János inogott meg a hitében, hanem a tanítványai meggyőzésére vetette fel a kérdést: Valóban Jézus-e a Messiás vagy mást várjanak? A zsidóság torz Messiás-képe rá is hatással volt. Korábban János volt az, aki az ítéletet hozó Messiást hirdette meg, aki mindent helyreállít. A zsidóság egy politikai, harcos Messiást várt, aki felszabadítja őket a római uralom alól. Ehelyett Jézus egy szelíd, jóságos, gyógyító, vigasztaló és szenvedő Messiás volt. Ebben az értelemben teljesedtek be a vele kapcsolatos ószövetségi próféciák. Jézus értelmetlennek tartotta a maga igazolását, szavak helyett a tettei beszélnek. A válaszából kiderül, mi is az Ő feladata a világban: gyógyítás, halottak feltámasztása és az evangélium hirdetése. Érdekes, hogy ennyi szemmel látható csoda után is milyen kishitű volt akkor és maradt ma is az ember.
Vajon mi felismernénk-e Jézusban a Messiást vagy kételkedve, esetleg haraggal elutasítanánk, mondván: Nem erre számítottunk. Igenis mást vártunk. Nem csak az a kérdés, hogy mi mit várunk Jézustól? Hiszen a lista nagyon hosszú lenne. Hanem az is, hogy Jézus mit várhat ma tőlünk? Igyekszünk az Ő tanítványaként Isten dicsőségére és embertársaink javára élni? Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza