,,Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle” – (Lukács 10,38-42)
Ki vagyok én? Talán nincs olyan ember a világon, akiben ne fogalmazódott volna meg valaha, valamilyen élethelyzetben ez a kérdés. Én ki vagyok? Az ember akarva akaratlanul keresi önmagát. A földi élet meghatározó részévé vált ebben a rohanó világban önmagunk megtalálásának hajszája. Vagy talán mégsem így van? Lüktető tempóval törtet előre az ember, hogy elérje a kitűzött céljait, melyek sikeressé, gazdaggá teszik, mellyel henceghet, melyet oda dörgölhet a másik ember orra alá. Nem inkább ez az, ami meghatároz? Az önmagad kutatása, annak kérdésnek az önmagadban forgatása helyett, hogy mi végre vagy itt a világban, nem inkább valami más határoz meg? Ifjúsági bibliaórát tartottunk Halmiban a fiatalokkal, melynek témája az volt, hogy „Téged mi motivál?”. A fiatalok szinte kivétel nélkül gazdagok, sikeresek és boldogok akartak lenni. Szinte senki sem mondta azt, hogy őt az önmaga útjának megtalálása motiválja. És ez valamelyest érthető is, hiszen fiataljaink csak azt szívják magukba szivacshoz hasonlóan, ami körülveszi őket. Látván a karrierista szülőket, kik nap mint nap a munkát hajszolják, kiknek nincs idejük leülni és beszélni az Istenről, az igazi boldogságról. Már hogy is beszélhetnének, mikor ők maguk sem élték még meg? Mária és testvére Márta személyében ez a két, egymástól teljesen különböző embertípus tapasztalható. Márta, a mindig elfoglalt, a mindig csak a dolgával foglalkozó ember megtestesítője és Mária, aki leül Jézus lábához és csendben hallgat, próbálja meghallani, próbálja kihallani az isteni szót, mely célt és értelmet ad életének, melyben rátalál önmaga legbelsőbb lelki világára. Két példa, melyben kivétel nélkül vagy egyikben vagy másikban magadra ismerhetsz. Te ki lennél? Halld most Jézus beszédében a te neved: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükséged, valójában csak egyre.” Ámen!
Gáti Gábor,
Halmi