,,Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek.” – (ApCsel 21,17)
Pál hosszú út után érkezik vissza Jeruzsálembe. A pogányok között végzett misszió után most újra a szent városban jár, ahol minden kő, minden arc emlékeket hordoz. A testvérek örömmel fogadják, de az öröm mögött feszültség is van: sokan nem értik, hogyan szolgálhat egy zsidó ember a pogányok között.
Pál azonban nem harcol, nem bizonygatja igazát. Hanem alázattal igazodik, részt vesz a szertartásokban, hogy megmutassa: ő nem rombolni, hanem építeni jött. Nem a különbségek hangsúlyozása, hanem a Krisztusban való egység érdekli.
Ez a részlet csendes, de mély tanítást hordoz: az igazi hit nem önérvényesítő, hanem közösségépítő. Nem mindig az a legnagyobb bizonyságtétel, ha vitázunk, hanem ha készek vagyunk türelemmel hordozni a másik embert. Pál tudta, hogy a szeretet néha több, mint az igazság kimondása – mert a szeretet megnyitja az utat az igazság befogadására.
Isten ma is így formál minket: hogy a szabadságunkat ne mások ellen, hanem másokért éljük. Hogy híd legyünk, ne fal. Hogy a Krisztusban kapott kegyelem ne elszigeteljen, hanem egyesítsen. Ámen!
Gáti Gábor,
Halmi