,,Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és kikötöttünk Tíruszban, mert a hajó ott tette ki a rakományát. Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.” – (ApCsel 21,3-6)
Azt látjuk a 21. fejezettől kezdve, hogy Pál útja Rómába vezet, de még előtte megáll Jeruzsálemben is. És ennek az egyik oka az volt, hogy voltak nála adományok, melyeket a jeruzsálemi gyülekezet szegényei között akart szétosztani. Fontosak voltak számára ezek az adományok, és úgy gondolta, ha ezeket az adományait eljuttatja, akkor ez fejezi ki a szegény jeruzsálemi gyülekezettel való kapcsolatukat. És úgy vélem, még ha kockázattal is járt, hogy Jeruzsálembe megy, akkor is fontos volt Pál számára. De igazán azonban az volt a legfontosabb, hogy Krisztus evangéliumához kötődjön és hűséges legyen. Az egyik fontos etikai alapelv ebben a szakaszban a keresztény ember egyik problémája: az engedelmesség és a keresztény vezetés és tanács közötti kölcsönhatás.
Ahogy haladt Jeruzsálem felé, több megálló is útba esett, és ezek között Tírus volt az egyik olyan hely, ahol az ott élő tanítványok a lélek vezetésére és indíttatására, arra kérték az apostolt, hogy ne menjen Jeruzsálembe: „Ha Jeruzsálembe mész, ott meg fognak kötözni és szenvedni fogsz.” De Pál már megtérésekor tudta, hogy az Úr sok szenvedést ígért neki az Ő nevéért. Tudjuk ezt onnan is, hogy Efézusban azt a parancsot kapta az Úrtól magától, hogy menjen Jeruzsálembe. Az apostol tehát megköszönte a tíruszi tanítványoknak a tanácsukat, és elbúcsúzott. Láthatjuk, hogy Pált semmi sem tudja eltántorítani küldetésétől, egyenesen halad célja felé. Jó lenne ma is ilyen határozottnak és elszántnak lenni.
Nagyon sokszor azt tapasztaljuk meg manapság, hogy a küldetéstudat hiányzik a keresztény ember életéből. A Krisztus parancsának való engedelmesség. Hiszen Pál is magától az Úrtól kapta parancsba, hová kell mennie. Te megkaptad-e már az Úrtól a rád bízott feladatot? Ha igen végezd hűséggel és alázattal a Krisztus szeretete által. Ámen.
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob