„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.”- (János 1,29b)
Keresztelő János meglátja Jézust, és azt mondja: Íme, az Isten Báránya. Mintha azt mondaná: Állj meg egy pillanatra. Nézz ide. Ez a legfontosabb. A világ tele van hangos szavakkal, véleményekkel, elvárásokkal, de János arra hív, hogy Jézusra nézzünk. Nem az eseményekre, nem önmagunkra, hanem Őrá. János Jézust Isten Bárányának nevezi. Ez egy nagyon is komoly üzenet. A hallgatók tudták, mit jelent a bárány: áldozatot. A bűn következménye a halál, és az Ószövetségben a bárány halt meg az ember helyett. János ezzel azt mondja ki, hogy Jézus nem véletlenül van itt. Nem csak tanítani jött, nem csak példát mutatni, hanem meghalni értünk. János nem azt mondja: „aki elveszi néhány ember bűnét”, hanem azt, hogy a világ bűneit. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan ember, akire ne vonatkozna. Nincs olyan bűn, amely túl nagy lenne, és nincs olyan élet, amely kívül esne Isten kegyelmén. Jézus mindenkiért jött – érted és értem is. Valószínűleg sokszor hallottad már ezt testvérem, de komolyan is vetted? Ez az ige kérdést tesz fel nekünk: Mit kezdünk Jézussal? Csak hallunk róla, vagy felismerjük benne Isten Bárányát? Csak tudunk róla, vagy rábízzuk az életünket? János feladata az volt, hogy megmutassa Jézust. A mi feladatunk pedig az, hogy ránézzünk, elfogadjuk, és engedjük, hogy Ő vegye el azt, amit mi nem tudunk: a bűnt, a terhet, az elszakítottságot Istentől. Adja Isten, hogy amikor meghalljuk ezt a szót: „Íme”, megálljunk, felnézzünk, és Jézusban ne csak egy történelmi alakot, hanem a Megváltót lássuk. Ámen.
Maior Ildikó,
Szamos-negyed