„Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek…” – (János 1,11-12)
Olvasandó: János 1,1-13;
János evangéliumának egyik érdekessége, hogy meglepően röviden beszél Jézus születéséről, a földre jöveteléről. Karácsonyt mindig a legszebb és legörömtelibb ünnepként tartjuk számon. Talán fel is tevődik bennünk a kérdés, hogy miért kell nekünk minden karácsonykor újra és újra azt hallani és ünnepelni, hogy Jézus eljött? Nos, azért, mert nincs ennél nagyobb örömhír. Nagy öröm az is, ha együtt van a család, és békességben, szeretetben tudnak élni.
Jézus megszületett. Ő eljött. Az Ige testté lett. Ez valóban nagy örömhír számunkra. Az viszont nagyon szomorú, ahogyan az emberek az Ő eljöveteléhez viszonyultak. Mi azt szeretnénk, hogy Isten mindent megadjon nekünk, amire szükségünk van. Adjon nekünk egészséget, jólétet, ezek a mi igényeink, amit szeretnénk behajtani Rajta. Arról viszont megfeledkezünk, hogy Istennek is vannak igényei. Neki joga van ehhez a világhoz, mert az Övé. Jézus a saját világába jött el, és Neki abban nem volt helye.
Legyen ez a Karácsony annak az áldott alkalma, hogy befogadjuk Őt a szívünkbe. A mai Igénk azt mondja, hogy akik befogadták Jézust, azok Isten fiaivá, azaz a fogadott gyermekeivé lehetnek. És ennek nagyszerű következményei vannak, hiszen ezáltal Istent Atyánknak szólíthatjuk, és jogunk van ahhoz, hogy Hozzá imádkozzunk, és ahhoz is, hogy Őt örömmel szolgálhassuk. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza