,,Három hónap múlva azután elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek címerében a Dioszkuroszok voltak. Szirakúzába érkezve ott maradtunk három napig. Innen a part mentén hajózva megérkeztünk Régiumba, és mivel egy nap múlva feltámadt a déli szél, másnap Puteoliba értünk. Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába. Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Trész Tabernéig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással.” – (ApCsel 28,11-15)
A máltai ,,kényszerpihenő” után Pálék kora tavasszal folytatják útjukat. Ez a római út utolsó szakasza, amely akadály nélkül megy végbe. Három hónapot, a Novembert, Decembert és Januárt töltötték Málta szigetén, és Februárban folytatják útjukat. Egy Alexandriából érkező való hajóra szállnak, amely a dioszkuroszoknak volt szentelve (dioskouroi Zeus ikerfiai, Castor és Pollux). Egy pogány tulajdonos hajója szállítja őket, de a lényeg az, hogy Pálék Isten útján haladnak, mind ezidáig is Isten vezette őket,most újra Szentlelkében bízhatnak. Egy pár napos szírakúzai és egyhetes puteoli útmegszakítás után érkeznek meg Rómába, ahol már vannak keresztyének, tehát nem Pál az, aki ott gyülekezetet alapít. Mondhatnánk, hogy az evangélium megelőzi az apostolt. Pál és a római keresztyének “testvéreknek” tartják egymást, közös bennünk Jézus Krisztus üdvözítő szeretete. Talán már mi is voltunk olyan idegen országban, ahol keresztyénekre találtunk, ahol megtaláltuk a közös hangulatot, érzést és gondolatot. Karácsony előestéjén ma legyen minden keresztyén szívben a közös nevező: Jézus. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. – (János 3,16). Ámen!
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek