,,Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejtve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.” – (ApCsel 26,28)
Pál fogoly, de mégis ő a legszabadabb ember a teremben. Agrippa király, Fesztus helytartó és a bíróság előkelőségei hallgatják őt – ám nem ők irányítják a helyzetet. A láncra vert apostol nem önmagát védi, hanem Krisztust hirdeti. Nem a szabadságát keresi, hanem a másik ember üdvösségét.
A világ szemében ő egy rab, aki elvesztette az irányítást. De valójában ő az, aki ismeri az igazságot, és szabadon megvallja azt. Fesztus értetlenséggel, Agrippa bizonytalansággal reagál: „Majdnem…” – mintha csak egy lépésre lenne az üdvösségtől. Milyen szomorú szó ez: majdnem.
Az ember sokszor így áll Isten előtt: nem ellenséges, csak tétova, nem tagad, csak halogat. De a „majdnem-hit” még nem hit. Az evangélium nem tűri a halogatást: Krisztus előtt nem lehet semlegesnek maradni.
Pál példája arra hív, hogy a hitünket ne szégyelljük akkor sem, amikor megkötözve állunk a világ előtt. Mert aki Krisztust vallja, az mindig szabad – még a bilincsek között is. Ámen!
Gáti Gábor,
Halmi