,,Amikor pedig igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülve így szólt: Most menj el, de amikor alkalmam lesz rá, magamhoz hívatlak” – (ApCsel 24,25)
Benjamin Franklin írásainak köszönhetően terjedt el széles körben a közmondás: amit megtehetsz ma, ne halaszd holnapra. A halogatás belső ellenállás is: félelem a kudarctól, egy döntés meghozatalának következményeitől. Legtöbbször nem a feladat nehéz, hanem az érzés, amit egy döntés meghozatala kivált bennünk. Cory Muscara egyetemi oktató szerint „a halogatás a nehéz érzelmekkel való szembenézés elutasítása.” Félix helytartó féltette hatalmát, befolyását, pénz- és nőügyeit. Mi lesz mindezekkel, ha hinni kezd Pál apostolnak.
Az Apostolok cselekedetei 24. fejezetének végén Lukács különös jelenetet jegyez fel. Ki a szabad, és ki a fogvatartott itt? Pál apostol beszél, Félix hallgat. Nem akármiről esik szó. Nem politikai alkukról, nem arról, hogyan lehetne Pált szabadon engedni vagy elítélni. Pál az igazságról beszél, az önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről. Három szó, amely Félix életének legérzékenyebb pontjait érinti. Az igazság egy korrupt rendszerben, az önuralom egy erkölcsileg zavaros kapcsolatban, és az ítélet egy olyan ember számára, aki megszokta, hogy fölötte már nincs felelősségre vonás.
Az Ige nem vitát nyer, hanem célba talál. Egy pillanatra a helytartó megérti: nem ő ül a bírói székben. Van Valaki, aki fölötte áll. Van igazság, amely nem hajlítható. Van ítélet, amely elől nem lehet elmenekülni hatalommal vagy pénzzel. Félix nem utasítja el Pált. Nem mondja, hogy nem hisz. Nem tiltja meg, hogy beszéljen. Csak halogat. Az engedelmességet későbbre teszi. A döntést egy soha meg nem nevezett „alkalmasabb időre” bízza.
A történet nyitva marad. Félix csak annyit mond: majd később. Ez az egyik legveszélyesebb válasz, amit az ember Isten hívására adhat. Ez a lelkület ott él minden mondatban, amikor azt mondjuk: majd, ha nyugodtabb lesz az életem; majd, ha több időm lesz; majd, ha rendeződnek a dolgaim; majd, ha Isten még egyértelműbben szól. A „majd” nem lázadás, hanem halogatás – de ugyanúgy eltávolít az engedelmességtől. A kegyelem ideje mindig jelen idejű, és mi gyakran a jövőbe száműzzük. Adventi időben a történet velünk folytatódik. Nekünk kell választ adnunk, döntenünk.
„Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár,
Ma még lehet, ma még szabad…”
Adventben Isten minket hív: ma van a kegyelem ideje, most alkalmas az idő. Ámen.
Kiss Szabolcs,
Apa