„És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala…” – (1Mózes 39,2a)
Olvasandó: 1Mózes 39;
Sokan ismerjük az Ószövetségből a Józsefről szóló történeteket. Most nem egy részletét szeretném elemezni ennek a gazdag történetsornak, hanem az egészet szemünk előtt tartva egy jellemző vonását szeretném kiemelni. Ez pedig az, ami négyszer is ismétlődött a mára kijelölt igében: az Úr Józseffel volt. József Isten jelenlétében élt.
Mit jelent a József-történetek alapján az, hogy valaki Isten jelenlétében él? József történetében kiderül, hogy akivel vele van Isten, és aki ragaszkodik Istenhez, az elpusztíthatatlan. Az nincs kiszolgáltatva senkinek és semminek. Azzal nem lehet azt csinálni, amit akarnak vele tenni. Azzal csak az történhet, amit az ő Istene megenged és jónak lát. Hányan törtek az ő életére is, még az édestestvérei is. Ártott neki a tulajdon apja akaratlanul. Jót akart. Hányszor van az, hogy a szülő jót akar, aztán azzal árt a gyerekének, mert kiemelte a testvéri közösségből és otthon kényeztette. Ezzel haragította rá az összes testvérét. Ártottak a testvérei, meg akarják ölni, aztán kútba dobják, aztán rabszolgának adják el.
A másik, ami kiderül József történetéből, hogy aki Istennel szoros közösségben él, az mindig áldásul lesz a környezetének. Aki Isten közelében él, annak Ő olyan sok lelki áldást ad, hogy túlcsordul az ilyen ember és áldássá lesz mások számára is. Akárcsak József Potifár házában és a börtönben is.
Aztán, aki Isten jelenlétében él, az a legnagyobb kísértések között is megáll. Azért az nagyon erős kísértés volt, amibe Potifár felesége vitte Józsefet. És mit mond? Először azt: nem tehetem meg ezt a te férjeddel szemben, de a döntő érv: hogyan vétkezhetnék az Isten ellen? Mindenféle kísértés között az tarthatja meg a hívőt, ha nagyon szoros közösségben marad Istennel. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza