„Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. De nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izráel lesz a neved. Így nevezte el Izráelnek.” – (1 Mózes 35,10)
Jákób nevét, leggyakrabban a csalással, megalkuvással, küzdelemmel kapcsoljuk össze. A név, amelyhez egy egész élet terhe, története kapcsolódik: anyai kedvenc, bátyja elől menekülő, kemény éveken át szolgáló férfi, akinek az identitása szinte egyenlő lett a harccal, közdelemmel. Azonban Isten megszólal: „Jákób a te neved, de nem neveznek többé Jákóbnak, hanem Izrael lesz a neved”. Mintha Isten azt mondaná, tudom, ki voltál, de most megmondom, ki vagy és ki leszel énbennem. Ez nem pusztán egy névváltoztatás. Ez identitásváltás. Egy élet új meghatározása Isten szemszögéből. Így a múlt nem határozza meg a jövőt.
Gyakran élünk úgy, mintha a múltunk volna a végső pecsét rajtunk. A hibáink, a döntéseink, a kudarcaink látható jegye. Jákób is hordozta ezt, a neve is ezt jelentette: csaló. Azonban Isten nem úgy tekintett rá, ahogyan mások vagy ő saját magára. Isten az elhívást látta benne, a célt, a jövőt. Amikor Isten Izráelnek nevezi el Jákóbot, valami végérvényesen megváltozik. Már nem a saját erejére támaszkodik, nem cselekhez folyamodik, hanem Istennel küzd, és őt teszi első helyre. Már nem a régi bűnei határozzák meg, hanem az, aki ő Isten szemében.
Isten nemcsak megbocsát, hanem újat is kezd. Ez az új név, az új identitás nem a világ szerint, nem az emberek véleménye szerint, hanem Isten kijelentése alapján jön. Lehet, hogy neked is már régóta Jákób a neved: küzdő, bukdácsoló, kétségektől gyötört, de Isten ma is mondhat valami újat: mostantól más vagy, Én mást mondok rólad. Amikor Isten mond valamit rólad, az igazabb, mint amit akár te hiszel magadról. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony