,,Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak.Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek. Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte.Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem” – (Máté 28,1-10)
Nap mint nap arról panaszkodunk, hogy kiüresedtek, megfakultak az ünnepeink, hétköznapjaink örömtelenné váltak, szaladunk, végezzük teendőinket, de nincs bennünk öröm. Kiégtünk! S nemcsak az ünnepek, a hétköznapok, hanem mi magunk is megfakulunk, eltűnik a mosoly az arcunkról, életkedvünk nem a régi.
Miért? Erre sok válaszunk van: betegség, nehézség, rosszak az emberek, közömbössé váltunk, ilyenné tett a szabadelvű társadalom, a médiából csak a negatív események áradnak felénk, egyre nagyobb a bizalmatlanság közöttünk. De mi ennek az oka? Erre a választ csak akkor találjuk meg, ha őszintén magunkba nézünk, önvizsgálatot tartunk. Vegyük személyesebbre!
Találkoztál-e már kedves olvasó a Feltámadottal? Hallottál róla, biztosan már sokszor! De volt-e igazi találkozásod vele?
A mai igében a megtört, kétségbeesett asszonyok sietnek, hogy elvégezzék feladatukat, mert az előírásoknak megfelelően szeretnének eljárni. Mennek tehát a sírbolthoz, hogy Jézus megfeszített testét bebalzsamozzák. Megfáradva, megüresedve, lélekben megfakulva érkeznek, s a nagy keresésben, bánatukból, felrázza őket a földrengés, s megszólítja őket az angyal: „Ne féljetek….nincsen itt, mert feltámadott… előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt.” S az asszonyok arcáról eltűnik a szomorúság, és nagy örömmel szaladnak, hogy elmondják a jó hírt a tanítványoknak. Miért változik a szomorúságuk örömmé? Mert az asszonyok a megfeszített Krisztus helyett, az élő és feltámadott Úrral találkoztak. Igazi találkozásban volt részük.
Kedves olvasó, ne várj külsőleg érzékelhető földrengést, sem azt, hogy testi szemmel látható angyal jelenik meg előtted, mint az első húsvétkor. De vedd észre, hogy Istennek a hatalma ma is megrázza, megrendíti lelkedet. Igehirdetéseken keresztül beszél hozzád hatalommal, ellenállhatatlanul. Ő tudja, hogy némelykor azt gondolod, hogy Krisztus meg van feszítve és uralma többé nem látható. Ismeri félelmedet, mely szerint a halál erősebb mindennél. Tudja nehézségeidet, mindennapi gondjaidat, amelyek abban gátolnak téged – akárcsak Mária Magdalénát és Máriát -, hogy Őt úgy lásd, mint élő és jelenlévő, munkálkodó Urat. Ezért hirdeti neked is: Jézus feltámadt a halálból, él és uralkodik. Te is találkozhatsz vele!
Ne csak a körülményeidre nézz, ne csak a gondokat nézd, ne csak rohanj, állj meg, és nézz fel. Ne csak nézz, hanem láss. Lásd meg Őt! Ő ott van veled a megpróbáltatásban, a munkában, a gyászban. Menj, siess, keresd a Vele való találkozás lehetőségét. Halld meg az örömhírt, mert sokan vannak, akik találkoztak már Vele! S ha meghallod a hangját, meglátod Őt a hétköznapok eseményeiben, akkor borulj le előtte hódolattal és engedelmeskedj: tedd, amit mond. Hirdesd a feltámadott, élő Urat, hogy minél többen találkozhassanak Vele!
Így tűnik el az arcunkról kedves olvasó a szomorúság, változik át a közömbösség érzékenységgé, vágyakozássá, s lesznek újra örömtelivé az ünnepeink, hétköznapjaink. Ámen.
Maior Ildikó,
Szatmár-Szamosnegyed