,,Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala” – (Máté 27,61)
Mindig voltak és vannak néma szemlélők, akik egyszerűen megfigyelik az eseményeket. Lelkükből érzelmek törnek elő, attól függően, hogy milyen módon kapcsolódnak az eseményhez. Próbálják leplezni meghatódottságukat, mégis könnyeket törölgetnek, közeli emlékeket melengetnek.
Jézus temetésének szemtanúja a két asszony. Mindent alaposan megfigyelnek, hogy másnap reggel hozzá tudjanak férkőzni a halott testhez. Már most megfogan bennük a gondolat: a nagy követ hogyan fogják elhengeríteni a sír szájáról? Otthonukba vissza térve próbálnak megnyugodni, lemondani Jézusról, elengedni azt, akit olyan nagyon szerettek. Nem könnyű, Gyászba borul a szívük.Éjszakájuk nem a nyugalomé. Lázasan készülnek, elő készítik a fűszerszámokat, amelyekkel hajnalban be akarják kenni a holttestet.
Húsvét hajnalán őket szólítja meg a Feltámadott. Azokat először, akik olyan nagyon szerették Jézust, akik ott voltak vele akkor is, amikor halott volt. Akik nem futottak el, és nem féltek Jézust felvállalni.
Lélekben, ha végig követjük Jézus életútját, hitben feltárul előttünk a jövendő:majd a Feltámadott szólít nevünkön és örvendeztet meg az örök élettel.
Ott vagyok veled,Mesterem,
lélekben el nem engedlek:
hiszem, te jössz felém
a feltámadás nagy napján. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor