,,Mondd meg Izráel fiainak: Aki Izráel fiai közül vagy az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja gyermekét Moloknak, halállal lakoljon: kövezze meg az ország népe.Én is ellene fordulok az ilyen embernek, és kiirtom népe közül, mivel Moloknak adta gyermekét, és ezzel tisztátalanná tette szentélyemet, és meggyalázta szent nevemet.” – (3Móz 20,2-3)
Ha egy ilyen fejezet kerül olvasásra, az ember kissé elszörnyülködik, hogy az Isten által alkotott, formált ember milyen messzire került teremtőjétől. Milyen radikális megszorításokat kellett hozzon az Úr annak érdekében, hogy a népe, gyermekei a helyes útra térjenek újra. Ebben a fejezetben az Úr Isten, olyan emberi bűnöket sorol fel, ami nem csak akkor, hanem ma is jelen van az emberi életben, kapcsolatokban. Viszont nagyon nagy szigorral fogalmazva hangzik az Isten ítélete: halállal lakozzon! A mózesi törvény szigorúan megtiltotta a gyermekáldozatot. Azt, aki a törvényt megszegte, halállal kellett büntetni. Ha pedig a nép nem büntetné meg e bűnösöket, akkor Isten maga irtja ki őket népe közül (3Móz 18,21). A gyermekáldozatok előtti kaput igazán Salamon nyitotta meg, hiszen idegen népek közül való feleségei a saját bálványaikat magukkal hozva gyakorolták azt az istentelenséget. Milyen fájdalmas és borzasztó belegondolni, hogy mire voltak képesek akkor és mire képes egy ember és egy anya. Ma is lemondanak gyermekeikről anyák, „eldobják” elvetik maguktól, mert talán azt várják el tőlük, vagy talán meggondolatlan viselkedés eredményeként jutnak el erre a szörnyű tettre. A lényeg, hogy borzasztó. Hosszú ideig harcoltak a próféták ez ellen a kultusz ellen, majd Ezsdrás korában ért meg a nép arra, hogy feladja ezt, mert az Úr haragja és büntetése erősebb volt náluk. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob