„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Abban nyilvánult meg Isten irántunk való szeretete, hogy az ő egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk általa.” – (1Jn 4, 7-9)
A teljes bibliai szakaszt (7-21 v.) figyelembe véve János apostol nem kevesebb mint 29-szer használja a „szeretet” kifejezést, különböző formában. Ha átlagot akarunk vonni, akkor ez azt jelenti, hogy kettő jut belőle egy-egy versbe, ami kevésnek nem mondható. Tudjuk azt, hogy amikor a Biblia valamit gyakran ismétel azt azért teszi, mert nem győzi hangsúlyozni a fontosságát. Mintha csak azt sugallná: erre feltétlenül figyeljek oda, nehogy szem elől tévesszétek!
Miért hangsúlyozza ennyire az apostol ezt a dolgot? Azért, mert itt nem akármilyen szeretetről van szó, hanem az Isten szeretetéről, az agapéról, és ez az egyetlen kapocs, amely összeköt minket Istennel. Érthető tehát János buzdítása a gyülekezet felé: „Szeretteim, szeressük egymást.” Két ember közötti kapcsolat akkor mondható rendezettnek, harmonikusnak, ha minden a szeretet légkörében zajlik, ha a szeretet ereje irányít. Sajnos ez nem mindig van így. Tisztában kell lennünk azzal, hogy míg e földön élünk semmi sem tökéletes az életünkben, a szeretetünk sem. Azért nem, mert jelen van a bűn, bennünk hívőkben is, és nem engedi, hogy a szeretet teljessé váljon az életünkben. S amikor a régi, bűnös természetünk olykor-olykor erőre kap, akkor ez bizony rontja, mérgezi a másik emberrel való viszonyomat. Ezért van égetően szükségünk az isteni szeretetre.
Csakhogy ezzel a szeretettel mi emberek nem rendelkezünk. Hogy a mienk lehessen, kérnünk kell Istentől. Hála legyen az Ő szent nevének, hogy ezt a szeretetet elérhetővé tette számunkra az Ő szent Fiában, az Úr Jézus Krisztusban, akit elküldött ebbe a világba, „hogy éljünk általa.”Rajta keresztül mutatta meg Isten, hogy mennyire szeret minket, ezért kell nekünk is szeretnünk egymást. Jézus Krisztus arra tanít minket, hogy kérjünk bármit az Atyától az ő nevében és megadatik nekünk. Leginkább szeretetre van szükségünk, mert akiben ott van a szeretet, abban jelen van Isten, és ahol jelen van Isten, ott szükség nincsen – ahogy egy régi áldás tanítja.
Isten szeretete nem érdem szerint adatik, vagyis Ő nem azért szeret, mert megérdemeljük. Ha érdem alapján osztogatná a szeretetét, akkor sajnos mindannyian anélkül maradnánk. Hogy miért kapjuk mégis, erre nincs magyarázat, egyszerűen az Ő jótetszéséből. Viszont ne feledd el, Isten csak azoknak osztogatja a szeretetét, akik nem maguknak akarják megtartatni, hanem másokkal megosztani. De ne csak azokkal, akik rászolgáltak erre, hanem azokkal is, akik egyáltalán nem érdemlik meg, sőt, még ellenségeinkkel is. Így tanítja nekünk Jézus. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár- Láncos