„Tudok cselekedeteidről, […] de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.” – (Jel 2,2-4)
Társadalmi, egyéni, közösségi, üzleti, de még gyülekezeti szinten is fontossá lett számunkra a látszat. Cicomázzuk külsőnket, életünket, történeteinket és sokszor még a hitünket is. Szebbeknek, okosabbaknak, sikeresebbeknek, hívőbbeknek és alázatosabbaknak akarunk látszani, mert így találunk elismerésre az emberek előtt. Ugyanakkor megtörténhet, hogy bár kívülről nézve elismerésre méltó minden, belül nagyon sok esetben üresség van.
Ma ezt kéri számon rajtunk az Úr Jézus. Arra az önbecsapásra akar bennünket figyelmeztetni, amelyben az „ügy”, a szemmel látható, a szenzáció lesz fontos Jézus Krisztus helyett. Elhidegültünk tőle, kihűlt bennünk a szeretet iránta, minden más fontossá válik, a tömegek, a hangzatos szlogenek, a színes képek, a látszat, minden a középpontban, s lassan Jézus kiszorult az életünkből.
Ne feledjük, a keresztyénség mindenekelőtt nem intézmény, ahol a jelenlévők létszáma, a szépen lefolyt liturgia a legfontosabb, nem is egy ideológia, hanem az elő Krisztus személyéhez való tartozás. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony