,,Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van” – (Jelenések 1,1-3)
A Jelenések könyve a Szentírás legutolsó könyve. Tudjuk, hogy János evangélista Pátmosz szigetén kapott látomásokat foglalja össze ebben a könyvben. E könyvhöz még a keresztyén emberek is csak óvatosan közelednek s még óvatosabban magyarázzák azt. Sokan, sokféleképpen magyarázták az idők folyamán ezt a könyvet, vagy a felszínen maradva, vagy annyira belekeveredve a számszimbolikába és egyéb fejtegetésekbe, hogy nagyon nehezen tud a keresztyén élet növekedése szempontjából áldássá lenni. Pedig ez a könyv Isten országának nem csak szemlélőivé, hanem megélőivé akar tenni.
Arról olvasunk a mai igében – ami egyben a bevezetése is ennek a könyvnek – hogy János bizonyságot tesz az abban leírtakról. Bizonyságtétel. Sokan nem szeretjük ezt a szót, mert rögtön a karizmatikusokhoz meg a kegyesekhez kötjük. Pedig mi mindannyian ezt tesszük valahányszor szóban, tettben, cselekedetben, gondolkodásban beszélünk Jézusról a Krisztusról. Minden olyan alkalom, ahol Isten igéjére igent és áment mondanak, tulajdonképpen Jánoshoz hasonló bizonyságtétel. Tegyünk hát bátran bizonyságot a mi Urunkba vetett hitünkről: a családban, munkahelyen, közösségeinkben, nyaraláskor vagy éppen az utcán ismerősökkel találkozva.
Miért tegyük ezt? Azért, mert az idő közel! Milyen idő? Hát, amikor lepereg a kegyelem ideje és eljön az ítélet ideje. Amikor Jézus Krisztus visszajön ítélni élőket és holtakat. Idő. Furcsa fogalom. Nem tudom megragadni, megállítani, még visszapörgetni sem. Folyton kevés van belőle. Sokszor pazaroljuk a drága időnket. Jelentéktelen dolgokra fordítjuk s közben nem jut idő másra arra, ami igazán fontos. Szalad az idő s az ember is utána. Gondold át, mi a fontos az életedben? Az, amire és akire sok időt szánsz. Mennyi időt szánsz az evangélium, az örömhír elmondására, továbbadására? Mennyire fontos számodra a bizonyságtétel? Kevés az idő, de arra még pont elegendő, hogy odalépj a másikhoz és elmond: még van időd! Van időd: megváltozni, megbocsátani, bocsánatot kérni, megtérni, Jézushoz fordulni. Tele a határidőnaplód? Mondj le mindent, ami nem fontos, de nem mondj le a legfontosabbról: Jézus Krisztusról! Ő sem mondott le rólad. Siess, igyekezz, mert: az idő közel van! Tik-tak, tik-tak! Ámen.
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes