„Azután (Jézus) bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” – (Máté 4,23)
Kik azok, akiket én igazán szeretek? Kik azok, akik igazán szeretnek engem? Sorolhatjuk a családtagjaink, barátaink… vajon ennyi?
Négy fejezettel arrébb arról ír Máté, hogy azért gyógyított mindenféle betegséget, hogy beteljesedjék az írás: Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta. Máté nem azért írja le, hogy megmutassa, hogy ennek a Jézusnak milyen ereje volt, hanem hogy felhívja a figyelmet Jézus engedelmességére, arra a hozzáállásra, hogy az ember fontos neki. Elég fontos neki, hogy ne elfordulva azt mondja: Nincs elég hited. Ellenkezőleg, elég fontos, hogy meghaljon érte, eljöjjön foglalkozzon a test és a lélek betegségeivel is. Az ember elég fontos Istennek. Te elég fontos vagy az Istennek. Én elég fontos vagyok Istennek.
Az Ő közelségében az életek meggyógyulnak Jézus mindenféle betegséget, és gyengeséget gyógyított. De a fő kérdés az, hogy el tudjuk-e hinni, hogy a mi nyavalyánk, a mi betegségünk, a mi gyengeségünk beleesik ebbe a mindenféle kategóriába? Más élete …. Aligha hiszem, hogy lenne valami ami az ő szakterületén kívül esne. Az a helyzet, hogy Jézus nem olyan, mint a mi orvosaink, akik egy területre szakosodnak, és abba ők profik. Hanem Jézus mindenre szakosodott.
Jézus közelében meggyógyulunk. El tudjuk-e ezt hinni, vagy annyira megfáradtunk már, hogy csupán egy szépen hangzó mondat? Engedjük-e magunkhoz közel? Adunk-e az időnkből neki?
Kocsis Leila slp.
Szatmár-Szigetlanka