,,Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el, bizonyságul nekik” – (Máté 8,1-4)
Máté evangéliumának 7. fejezete lezárja az úgynevezett Hegyi beszédet, mely az 5. fejezettől kezdődött. Érdekes megfigyelni a felépítést itt Máténál: Jézus előbb tanít, aztán gyógyít! Mintha azt sugallná nekünk az evangélista, hogy a teljes rehabilitációhoz két elengedhetetlen feltétel szükséges: hallgatni és hinni Jézusban!
A Hegyi beszéd végén azt olvassuk, az emberek álmélkodva hallgatták Jézust, mert erővel és hatalommal tanított. Nem csak súlya volt szavainak, hanem következménye. Nem csak úgy általában, hanem érezhetően, tapasztalhatóan. Csak a 8. fejezetben 5 szakasz szól arról, hogy Jézus gyógyít. Mindenféle embert, mindennemű betegséget. Jelen szakaszban egy leprást. Az Ószövetség ezt a betegséget poklosságnak nevezi. Több leprással is találkozik Jézus s minden esetben – itt is – a betegséget már megállapították. Rendszerint a papok feladata volt megállapítani.
Legtöbb esetben eltávolították őket a társadalom többi tagjától, katakombákban és gettókban éltek, elkülönülve a világtól. Az emberek féltek tőlük és kitaszítottként kezelték őket. Egy idő után nem is mentek emberek közé ezzel a betegséggel küzdők.
Az érdekes ebben a történetben nem az, hogy Jézus vette volna észre a mindenki által kiközösített lenézett embert, hanem ez a beteg veszi a bátorságot és megszólítja Jézust! Uramnak szólítja, elismerve Jézus tekintélyét. S nem kérlelte, nem sajnálkozott, panaszkodott. Egyszerűen bízik abban, hisz abban, hogy ha Jézus akarja meggyógyul! Micsoda hit, milyen mély elköteleződés, bizonyosság. Megszégyenít minket. Jézus pedig mindenféle filozofálgatás nélkül, egyszerűen kimondja: akarom! Ebben benne van az is, hogy akarlak! Téged akarlak! Téged is, akit már senki nem akart: meglátni, meghallgatni…, megölelni. Hányan vágyunk erre? Mit oda nem adnánk azért, hogy mi is halljuk ezt a Mester szájából.
A Bibliában sehol nem olvasunk a lepra gyógymódjáról. Magyarán senki nem tudta a megoldást. Jézus igen! S ez ma is örömhír, hiszen talán nem leprával küzdünk, de sokan ismerik azt az érzést, amikor átnéznek rajta, emberszámba sem veszik, kitaszítja, kidobja magából a társadalom, mint egy fekélyt… de Jézusban ott a megoldás. Jézus ma is, veled is azt akarja, hogy meggyógyulj, megtisztulj! Kérjük hát ma mi is együtt: Urunk, tisztítsd meg a szívünket, formálj át! Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes