,,Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” – (Máté 7,21-23)
Mint tudjuk jól, az Uram, Uram megfogalmazás egy hitvallási forma volt, Isten kizárólagosságát hirdette. Kemény szavai Jézus Krisztusnak, amit megfogalmaz ugyanakkor figyelmeztetés mindannyiunk számára. Nem csak szóban kell bizonyságot tenni hitünkről, hanem tetteinkben is. Jézus Krisztus ezelőtt a kijelentés előtt a hamis prófétákról szólt, akiknél nem csak beszédük számított, hanem tetteik, cselekedeteik is egyaránt. De tudjuk, hogy nem csak a hamis prófétákra, hanem a hamis Krisztust-követőkre igaz és érvényes ez.
Mit ér az életünk ha látszólak vagyunk keresztyének, ha csak külsőségekben törekszünk hitünk megmutatására, de belül romlott lélek lakozik bennünk? Istennel való kapcsolatunk nem függhet semmiféle korláttól, nem korlátozható egy vasárnapra, ünnepi órára, hanem a hétköznapi életünket is át kell, hogy szője. Mi hívő keresztyénként fel tudjuk-e ismerni Isten akaratát és jelenlétét az életünkben? Legyen hát előttünk Urunk tanítása: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob