,,Amikor gyógyítani akartam Izráelt, lelepleződött Efraim bűne és Samária gonoszsága. Álnok módon élnek: tolvaj jár a házban, rablóbanda fosztogat az utcán. Eszükbe sem jut, hogy emlékszem minden gonoszságukra. Pedig ott vannak körülöttük tetteik, amelyek színem elé kerültek. Álnok módon keresik kegyét a királynak, hízelkedéssel a vezéreknek. Mindnyájan házasságtörők. Olyanok, mint amikor a kemencét befűti a pékmester, de abbahagyja a tüzelést, míg a megdagasztott tészta meg nem kel. Beteggé teszik királyunkat ünnepnapján tüzes borral a vezérek; kezet nyújt a hangoskodóknak. Közelébe férkőztek álnokul, szívük olyan, akár a kemence: egész éjjel parázslott a haragjuk, de reggelre lángra kap, és lobog, mint a tűz. Mindnyájan izzanak, akár a kemence, megemésztik bíráikat. Királyaik mind elestek, egyikük sem kiáltott hozzám.” – (Hós 7,1-7)
Izrael népe vallásos, de álszent buzgóságban él, mint aki nem akarja látni azt a valóságot, ami életében jelen van. Isten nem szereti az álszentséget, nem szereti a valóságos arc elrejtését, tudja nagyon jól, hogy a felszí alatt mi rejlik: bűn. Amikor a nép nem akar bűneiről beszélni, akkor Isten veszi kezébe az ügyet, és Ő maga beszél ezekről. Izrael lakossága olyan, mint a magát elhanyagoló beteg, akinél – mire orvos elé kerül – nem várt testrészeken is betegségre bukkan a vizsgálat. A fertőzésekkel szemben a test már elvesztette az ellenálló képességét, hiszen képtelen figyelmeztetni a szívet arra, hogy Isten előtt minden gonoszság ismert. A közállapotok romlottsága ingoványként fogja körül őket. A vesztett háborúk utáni zűrzavar alkalmas táptalaj a bűn számára. Az üresen és pusztán maradt falvak házaiba csalók, tolvajok és fosztogató csapatok teszik bizonytalanná a közállapotot. A helyzetet fokozza a kemence képe, amelynek emésztő tüze elpusztít mindent. A szomorú az, hogy Izrael vezetői közül senki sem fordul Istenhez. Hogyan is tehetnék, hiszen nincsenek. Azonban van egy király, az Örök Király, akihez lehet reménységgel fordulni, lehet segítséget kérni, mert Ő az egyetlen Szabadító. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek