,,Megerősítem Júda házát, és József házát megsegítem. Visszahozom őket, mert megszánom őket, és olyanná lesznek, mintha el se vetettem volna őket, mert én vagyok az ÚR, az ő Istenük, és én meghallgatom őket.” – (Zakariás 10,6)
Ebben a próféciás könyvben sok biztatást kap a nép. Véget fog érni a száműzetés. Megszűnnek a távolságok. Újra otthon lesz az otthon. Most még nem ez van, de valamikor be fog következni mindez. Lehet e hinni a jóban akkor, amikor sok szenvedés van a hátunk mögött? Nem lesz e ennek is kudarc a vége? Nem egy – csalfa vak remény -a költő szavaival élve sugárzik előttünk? Egyetlen okot mondhatunk, amiért érdemes bízni és remélni, azért mert Isten ígéri. Mai igénk is ebben erősít meg:
Isten az, aki segítséget ad. Nem akárki mondja, hanem a Teremtő kitartóan szerető Isten. A megerősítés nem egy pillanat alatt történik, hanem pillanatok sorozatában. A megsegítés nem a pillanat műve. Isten segítsége folyamatosan érkezik, akkor is tőle kapunk, amikor észrevesszük és akkor, ha nem. Isten segítségének nyoma van. Mindig időben érkezik. Nem késik, de nem is siet.
Miben érzékeled Isten segítségét az életedben? Ne aludj el addig ma, amíg erre a kérdésre őszinte választ nem adsz.
Visszahozom, őket – Isten cselekszik. Az Ő kezében vagyunk, azért vagyunk a legjobb helyen. A következő mondatrésznek kihívás jellege van. ,, olyanná lesznek, mintha el se vetettem volna őket” Mindennek nyoma van egy örömteli átélésnek, de egy mélységes szenvedésnek is. Isten itt azt mondja el, hogy olyanok lesznek ezek az emberek, mintha meg sem történt volna a száműzetés. Isten ezt el tudja végezni, el is akarja. Meghallgatja őket és minket is. Áldott legyen érte az Ő neve! Ámen!
Törő Attila Miklós,
Patóháza