„Mit látsz? Én így feleltem: Egy repülő irattekercset látok…” – (Zakariás 5,2)
Mit látsz? Kérdezi a magyarázó angyal Zakariást! Kíváncsi, hogy mennyit érzékel a mennyei világból, az isteni csodából. Előtte, a szeme láttára történik a csoda! Szokatlan, hatalmas, megmagyarázhatatlan. Repül felé egy kiterített irattekercs. Már ez is önmagában furcsa pillanat.
Nem pusztán egy kis papírfecni, galacsin, A4-es iratocska ez. Nem. Egy kb 40 négyzetméteres, hatalmas lepedő! Miért e grandiózus méret? Azért, hogy észrevegyük mennyire parányi is az életünk! Mennyire kicsik vagyunk, s milyen nagy ehhez képest az Isten.
A tekercs az átkot és az ítéletet, a megszegett szövetséget szimbolizálja! A felirata, arra utal, hogy Isten nem felületes, látszat változást kíván, hanem egy gyökeres megújulást, újrakezdést, mely teljesen új alapokra helyezi Isten népének életét.
Az angyal kíváncsi arra hogy mit látunk? Nekünk addig jó, míg Isten kérdez, közel jön, gondoskodik rólunk! A böjti időben helyezzünk mi is nagyobb hangsúlyt arra, hogy észrevegyük a felénk érkező csodát, de az ítéletet is, mely azért hangzik, hogy megtérjünk és üdvözüljünk.
Füle Lajos:
Siessetek, hamar lejár,
Kegyelme már régóta vár,
Ma még lehet, ma még szabad:
Borulj le a kereszt alatt.
Elszáll a perc, az életed,
Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább:
Ma kérd Atyád bocsánatát Ámen
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek