Amikor a királyok szokásuk szerint hadba szoktak indulni, Dávid elküldte Joábot… Midőn Dávid a palotájának tetőteraszán járkált, meglátott egy gyönyörű asszonyt, akinek a neve Bátséba…” (2Sám 11,1-2)
Ma Dávid király életének egyik mélypontja, története bontakozik ki előttünk az Igében. Ez történet nem csupán a múlt egy darabjaként áll előttünk, nem csupán egy ember személyes bukása, hanem a maga teljességében egy figyelmeztetés is számunkra! Minden döntésünknek következménye van! Erre figyelmeztet az Ige. Soha nem bújhatsz ki a felelősségvállalás súlya alól. Dávid, aki Isten kiválasztottja, elfelejti hivatását és feladatát, és azt az időt, amelyben hadba kellene indulnia, a palota fedett teraszán tölti. Dávid passzív, nem érdekli az Isten ügye. Az erkölcsi és a hitbeli csúszás első lépése ez. Nem foglalkozom az Istennel, nem érdekel az Ő ügye. Megvagyok nélküle, s különben is az embernek legyen magánélete, abba meg ne szóljon bele senki. Dávid az ő döntésével több életet is megsebez.
Gyakran beszélünk arról, hogyan kerüljük el az olyan helyzeteket, amelyek kísértéshez vezetnek. Dávid azonban nem csak egyszerű figyelmeztetést kap; ő hívő ember, aki egy pillanatra megfeledkezik Istenről és saját felelősségéről. Emlékezzünk arra, hogy bármilyen nagy szívvel és elszántsággal küzdünk is, ha egy kicsit is eltérünk az úttól, azonnal nyitottá válunk a bűnre. Bethsabé szépsége és vonzereje azonban nem indokolja Dávid házasságtörését. Az ő szíve elvetette a józanságot, és engedett a vágyainak. Hívd el nekem! – parancsolta. Így robbant be a bűn a hős király életébe! Vegyük észre, hogy a kívánságaink és vágyaink sokszor elhomályosítják a belső látásunkat. Dávid erkölcsi mélyrepülésbe kezdett. Ott, ahol egyesek dicsőítik a királyt, ő már saját magának és másoknak is mély sebeket okozott.
A történet végül tragikus következményekhez vezet: Dávid megölette Betsabé férjét, Úriást. Erre képes a bűn: ártatlan ember vérébe mártja a királyt, pedig ő azelőtt példakép volt. A bűn idővel egyre szélesebb körű következményeket von maga után. A Bibliában az a figyelmeztetés áll: A bűn zsoldja a halál… – (Róma 6,23). Dávid útja nem zárult le bűnével. A bűn maradandó nyomokat hagyott nemcsak az ő életében, hanem egész népe körében is. Advent útjaiban zárjuk ma mélyen a szívünkbe az Ige világos üzenetét: Felelősek vagyunk tetteinkért, és azoknak hosszú távon beláthatatlan következménye van. De hangzik a jóhír is, mégpedig az, hogy Isten irgalma mindig elér minket, még a legmélyebb bűnben is.
A mai Ige adjon erőt mindnyájunknak. Amikor életünket a kísértések fenyegetik, emlékezzünk Dávid történetére. Kitartásra és figyelemre van szükség – hogy valóban Isten törvénye és akarata szerint éljünk. Ámen.
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek