,,És Akhitófel tanácsa, melyet adott, olyannak tekintetett abban az időben, mintha valaki az Isten szavát kérdezte volna” – (2Sám 16,23)
Nagyon sok esetben vagyunk tanácstalanok, miheztartás végett kikérjük másoknak a véleményét, amelyet meghallgatunk, aszerint járunk el vagy pedig megyünk előre a saját elképzelésünk és akaratunk szerint. Nem vagyunk elég bölcsek önmagunkban, szükségét érezzük annak, hogy nálunk bölcsebbek tanácsoljanak. A kérdés az, mi történik akkor, ha a tanácsadók félre vezetnek? Vagy csak azért adnak tanácsot, hogy céljukat elérjék? Léteznek olyan tanácsadók is, akik rossz tanáccsal látnak el.
A bűneset történetében is ez történik: a Sátán félrevezeti az embert. Nem igaz, amit az Isten mond, hallgass inkább rám, nálam van az igazság. Ez a kísértés örök. Az ördög arra törekszik, hogy elterelje a figyelmet Isten üzenetéről, kecsegtet, sokat ígér. Sokan esnek abba a hibába, hogy a fényesebb, látványosabb, kecsegtetőbb dolgokat választják
Isten helyett. Inkább Isten szavára hallgassunk. Karácsony felé haladva sok a megtévesztő jel, nekünk csak arra az egyetlen pontra volna szabad figyelnünk, akiben Isten szeretete lesz nyilvánvalóvá: a betlehemi gyermek-Jézusra.
Atyám, a megtévesztő
jelek helyett,
hadd lássam
a te testet öltött
szeretetedet. Ámen!
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor