,,Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről” – (1Jn 1,1)
Minden bizonnyal, már többen eljátszottunk azzal a gondolattal, milyen lett volna Jézus tanítványának lenni, mindent látni, hallani, tapasztalni egészen közelről. Sőt, talán hullámvölgyeinkben arra is gondoltunk, könnyebb lenne hinni, ha Jézus életének, cselekedeteinek szemtanúi lehettünk volna.
Amikor János ezt a levelét írja, valószínűleg ő az utolsó még élő tanúk egyike. Még egyszer bizonyságot akar tenni Jézusról. Azokról a dolgokról, melyeket hallott, látott, megfigyelt, tapintott. Mi, akik már időben és térben is távol vagyunk a forrástól, vajon a mi bizonyságtételünk kevesebbet ér? Valóban, fizikai érzékszervek által nem tapasztaljuk Jézus jelenlétét, mégis sokan számolnak be arról, hogy ismerik őt.
Jézus azt mondja Tamásnak feltámadása után: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Boldogok vagyunk, akiknek nincs szükségünk arra, hogy érzékszerveinken keresztül tapasztaljuk meg az élet forrását. Boldogok vagyunk, hogy az Ő Lelke által érezhetjük jelenlétét, élhetünk belőle és hozzá igazíthatjuk életünket. Ámen
Kala Noémi,
Tamásváralja