,,Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség, mert ez nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége Krisztus és Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben!” – (Efézus 5,1-7)
Pál apostol a szent életre inti a gyülekezetet. Leveleinek egyes részei pontosan azt a sorrendet követi, amivel itt találkozunk: az első felében elmondja, hogy Krisztus pontosan mit tett érettünk, majd rátér arra, hogy mi következik ebből, melyek a mi feladataink. Felsorolja, hogy Istentől milyen ajándékokat kapunk, utána pedig elmondja, hogyan éljünk mindezekkel. A mai kijelölt igeszakasz nagyon időszerű. Az igeszakasz ezzel a kijelentéssel kezdődik: “Legyetek Isten követői…” Ez nem azt jelenti, hogy képzeletünkben Isten előttünk megy egy úton, mi pedig Őt követjük, hanem azt, hogy legyünk Isten utánzói, legyünk Őhozzá hasonlóak. Miben kell utánozza a hívő ember Istent? Abban, ami Isten lényege, vagyis az Isten szeretet. Ezért folytatja az apostol a következőkkel: “… éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk.” Akik Krisztust befogadják életükbe, azok egészen másként gondolkodó emberekké válnak, új emberekké lesznek, akik közösségként megmutathatják Jézus erejét. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek