„…Míká pedig megfordult és hazament, mert látta, hogy azok erősebbek nála.” – (Bír 18, 26b)
A mai napra kijelölt igeszakaszban az történik, hogy Dán törzse területet akar magának szerezni. Mikor csatába indulnak, Míká isteneit és papját is magukkal viszik. Míká, kétségbeesésében és reménytelenségében felteszi a kérdést: Mi marad neki? A sereggel egyedül szemben állónak még kérdést sem szabad feltennie, elhallgattatják. Sőt, örüljön, hogy meghagyják az ő és családja életét.
Az emberi kegyetlenség sokféle. Számtalan módszere van, hogy a kicsit, a gyengét kihasználja, megalázza, átgázoljon rajta vagy elhallgattassa. A legelkeserítőbb tény, amikor a keresztyén ember, álnokságaira isteni igazolást keres, ahogy Dán törzse is tette. Talán úgy tűnik, hogy ezek a tettek áldást nyernek. Azonban, legfeljebb csupán ideig-óráig tartó sikert. Ezért soha ne a cselekedeteinket akarjuk igazolni Isten előtt, vagy Istennel mások előtt, hanem ma is kérjük el Tőle az útmutatást, mert csak az ő vezetése alatt nyerhető valódi áldás. Ámen
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja