„Kóré pedig az Iczhár fia, aki a Lévi fiának, Kéhátnak fia volt, és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai, és On, a Péleth fia, akik Rúben fiai voltak, fogták magukat és Mózes ellen támadtak, és velük együtt Izráel fiai közül kétszázötven ember, akik a gyülekezetnek fejedelmei voltak, tanácsbeli híres, neves emberek. És Mózes és Áron ellen gyülekeztek, és azt mondták nekik: sokat tulajdonítotok magatoknak…” – (4Móz 16, 1-3a)
Isten népe körében lázadás tör ki, nem is egyszer, amint olvashatjuk ezekben a fejezetekben. Ki gondolná, hogy ez lehetséges, hiszen a gyülekezetben azok vannak értelemszerűen, akik az Úrhoz tartoznak és őt igyekeznek követni, vagy nem? Bizony nem. Annak idején is voltak ott olyanok, akik istentelen módon gondolkodtak és bizony cselekedtek is. Kóré és társai, akik a léviták közül valók voltak nincsenek megelégedve azzal a szolgálattal, amivel az Úr bízta meg őket. Többre vágynak, ezért irigykedni kezdenek Mózesre és Áronra, azt mondják róluk, sokat gondolnak magukról. Úgy beszélnek ezekről a szolgálatokról, mintha ők maguk választották volna ezeket, mintha nem az Úr Isten bízta volna rájuk. Úgy gondolják, hogy Mózesék fölöttük állnak és ezt nem tudják jó néven venni, nem akarják elfogadni. Észre sem veszik, hogy tulajdonképpen akkor, amikor Isten választott szolgái ellen támadnak, valójában Isten ellen vannak és ennek komoly következménye lett: mindannyian elpusztultak.
A tizenkét tanítvány között is jelen volt a nagyravágyás, és amikor erről Jézusnak beszéltek, ő elmondta nekik, hogy aki nagy akar lenni közöttük, az legyen mindenkinek a szolgája. Kóré és társai azért vágytak Mózes és Áron babérjaira, mert az ő pozíciójuk elérésében az uralkodás lehetőségét látták felcsillanni. Ez lett a vesztük.
Itt a földön bármilyen pozíciót töltesz be, kedves testvérem, tudnod kell, hogy azt nem uralkodásra kaptad Istentől, hanem szolgálatra. A mi Urunk világosan megmondta, hogy aki vele akar uralkodni az Isten országában annak itt a földön mindig szolgálnia kell, akkor is, ha birodalmi vezető, állami vezető vagy akkor is, ha a legalantasabb munkát végzi. A jól ismert miniszter szó is éppen szolgát jelent, hát nem érdekes? Elégedj meg azzal a szolgálattal, amit az Úr reád bízott, végezd hűséggel, és akkor neked is mondja majd: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe” (Mt. 25, 21). Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos