,,A hetedik hónap tizenötödik napján tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem ünnepeljetek hét napig ünnepet az Úrnak” – (4Móz 29,12)
Olvasandó: 4Móz 29,12-39;
Még mielőtt valaki azt gondolná, hogy az igevers kezdete július hónap 15. napjára értendő, fontos letisztázni: a zsidó hónapok nem egyeznek meg azzal, amit mi manapság használunk. A fenti igerész egy bevezető mondat a lombsátrak ünnepének leírásához. Ha valaki veszi a fáradságot és végig olvassa, akkor pontos és precíz leírásokat tartalmaz arra, hogy ebben az időszakban milyen áldozatokat, hogyan kell bemutatni.
A lombsátrak ünnepe az ősi zsidó ünnepek egyike volt. Régebben betakarítási ünnepnek is nevezték. Azonban ez az ünnep az idők folyamán sokat veszített jelentőségéből: volt idő, amikor teljesen elhanyagolták. Salamon király hozta újra szokásba a megünneplését, de később megint elhanyagolták.
Ha belegondolsz testvérem, első hallásra nem is olyan rossz 7 napig ünnepelni és ünnepet ülni. Azonban van nekünk pár olyan ünnepünk – ti. karácsony, húsvét, pünkösd – amely szintén több nap ünneplendő, mégis sokan még 1 napig sem tudnak tartózkodni a munkától, a dorbézolástól, étel-ital habzsolástól. S azon kapja magát, hogy még talán ,,három napig jók vagyunk, sőt emberségesek” de az is igaz, hogy ,,minden csoda, három napig tart”. A napjainkból 1 órácskát is olyan nehéz odaszánni az Úrnak. A heti lótás-futás közepette 1 napot is nehéz ,,megszentelnünk”, sőt egy évben, ami 365 napot tart, 52 Úr napját, azaz vasárnapot is nehéz az Úrnak adnunk.
A lombsátorünnep a pusztai vándorlásra emlékezés volt, amikor Izrael népe Egyiptomból Kánaán felé tartott. A 40 esztendő folyamán Izrael fiai nem házakban laktak, hanem sátrakban, amelyeket állati bőrből vagy egyszerűen ágakból készítettek. Ez egy életút s ezen az úton a nép az Úr különleges oltalma alatt áll. Mindenféle nehézségeket, megpróbáltatásokat, nélkülözéseket kell kiállniuk, de Isten megtartja őket.
Nem tudom testvérem, a te életutadon eddig mennyi nehézséget, megpróbáltatást, nélkülözést kellett kiállnod. Azt viszont tudom, hogy bármi volt is, Isten megoltalmazott téged, hiszen megerősödve jöttél ki ezekből a próbákból. Mérd fel milyen áldásokkal gazdagított téged is az Úr és juss el a te életed pusztájából az Isten által neked készített Kánaánba. Adj érte hálát. Elég, ha naponta egy órában, hetente egy napban vagy évente 52 vasárnapon. Ez a minimum. Mire vársz? Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes