,,Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján van az Úr páskája, és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Az első napon tartsatok szent összejövetelt. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát!” – (4Móz 28,16-18)
Ha figyelmesen végigolvassuk Mózes könyveit, azt láthatjuk, hogy az első páska elrendelése alkalmával elhangzott az, hogy ezt az ünnepet emlékezetbe kell tartani. Több alkalommal megismétlik a mózesi törvények, mint egy megerősítve akár az akkori embert mind pedig a mait ennek fontosságáról. Szükséges nekünk ha nyomatékosítják, mert hajlamosak vagyunk elfelejtkezni. Fontos, hogy mennyire szigorú keretek közzé határolta az Úr, hiszen megmondja pontosan, hogy az első hónap 14. napján legyen, és ahogy a 18. versben fogalmaz, legyen szent gyülekezés és semmi munkát ne végezzenek. A munkatilalom „semmi munkát ne végezz” a szombatnap megtartására emlékeztet, amit a 10 parancsolatban fogalmazott meg az Úr.
Nagyon elgondolkodtató a mai ember számára, hogy miért is volt erre szükség ennyire szigorúan venni mindezt? Úgy gondolom, mindenek előtt arra kell gondolnunk, hogy mire is emlékeztet a páska?Egy olyan történelmi jelentőségű esemény kerül elő, aminek hátterében a 10. csapás lelhető fel. Egyiptomban minden elsőszülöttnek meg kellett halni, de Izráel népének otthonait megkímélte az Úr. A választott népet megőrzi az Úr! A mai életben is egyedüli mentsvárunk csak az Úr közelségében van. Ahogyan Izráel népe számára szükséges volt az áldozatbemutatás, ma is szükséges, hogy adjuk magunkból, életünkből az Úrnak. Áldozzunk! Viszont nagyon sokunknak éppen ebben kell fejlődnünk, ebben kell magunkat fejleszteni. Ne a kényszerűség, ne a muszájság, hanem a hála vezessen. Hálásnak lenni mindenért, amink van és amit kaptunk. Ámen.
Dohi Wilhelm Arnold,
Szamosdob