,,Ekkor az Úr megnyitotta Bálám szemét, aki meglátta az Úr angyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult. Az Úr angyala ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert ellenemre való ez az út. A szamár látott engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna. Bálám így felelt az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton. De ha nem tetszik neked, inkább visszatérek. De az Úr angyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondhatod, amit én mondok neked! Bálám tehát elment Bálák vezető embereivel.” – (4Móz 22,31-35)
A történetben szereplő Bálám Mezopotámiában lakott, ismert volt arról az ,,igéző” képességeiről, amit bizonyára sokszor gyakorolt. Az igézés olyan tevékenység lehetett, amit Izráel történelmében az eksztatikus próféták műveltek, akik elragadtatásukban mondtak olyan összefüggő szavakat, amiket sokszor az emberek nehezen értettek meg. Isten megszállottjainak tekintették őket, és az ilyenfajta emberek voltak az ókori Kelet világában, akikről más feljegyzések is születtek. Meg voltak győződve róla, hogy a szavakat Isten adja a szájukba, és ha csak nem csaló hamis-próféták voltak, a révület teljes odaadásával és engedelmességével mondták igéiket. Elérkezett a pillanat, amikor Bálák király követeket küldött Bálámhoz, aki először azzal felelt, hogy meg kell várnia, amíg isteni indítást kap, hogy teljesíti-e a király kérését vagy sem. Éjszakai látomásban/álomban várja Bálám az útbaigazítást, amely óvja attól, hogy átkot mondjon arra népre, amelyen az Úr áldása van. A következő alkalommal Bálák által küldött ajándékokkal kívánják rávenni Bálámot, hogy teljesítse a kérést, mire az igéző becsületesen azt feleli, hogy pénzért az Istentől jövő áldás vagy átok szavai meg nem vehetők. Elmegy ugyan Bálákhoz, de csak azt mondhatja, amit az Úr parancsolt neki. Az ember jó, ha meggondolja mások kérését, bár nem vagyunk igézők vagy átokmondók, de egy dologban Isten küldöttei vagyunk, ez pedig a misszió. Legyünk Isten bizonyságtevői, szóljuk az ő igéjét alkalmas és alkalmatlan időben. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek