,,Láttam mindazt az elfoglaltságot, amit Isten adott az emberek fiainak, hogy fáradozzanak. Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, de úgy, hogy elejétől a végéig nem foghatják föl mindazt, amit Isten cselekszik. Fölismertem, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendjen, és jót tegyen egész élete során. De még az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik és iszik, és jól él fáradságos munkájából. Tudom, hogy amit Isten cselekszik, az örökké megáll, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni. Isten azért cselekszi ezt így, hogy féljék őt.” – (Préd 3,10-14)
Az ókor egyik legnagyobb hírességének a mondatai ezek. Egy ember, akinek pénze van. Egy ember, akinek hatalma van. Egy ember, akinek sikere van. Egy embere, aki a csúcson van és ugyancsak ő mélybe került. A prédikátor könyvét átitatja a hiábavalóság gondolata. Úgy látszik, hogy az ókor celebei és a modern kor celebei között hasonlóság mutatkozik. Sok híres embert mardos a hiábavalóság gondolata. Azért mert a siker nem ad tartós boldogságot. A siker sikerélményt hoz. A prédikátor megéléseiből megtanulhatjuk, hogy a mélységek nem feltétlen rosszak, hiszen meghozzák azt a látást, ahol kínok árán megszületik a bölcs élet.
,,Láttam… felismertem… tudom” – személyes lelki fejlődését írják le ezek az igék. Elvehetetlen tudássá, válhatnak azok a mondatok, amelyeket fájdalommal szenvedéssel könnyek között mondunk ki. Hol tartasz a lelki fejlődésedben? Megakadtál? Belefáradtál? A hiábavalóság és értelmetlenség feladásra késztet? Netalán süllyedsz az önsajnálatban? Nagy utat bejártál és hálás vagy Istennek?
Miről szól a bölcs ember lelki fejlődése? Megtanulta azt, hogy Isten az Alkotó, aki jól cselekszik. Isten az ember képessé tette arra, hogy belegondoljon a jelenébe és a jövőjébe. Egyedi képességünk ez, elképzelhetjük életet kívánunk élni. Amit ma kialakítasz arról fog szólni a holnapod. Miként akarod magad látni magad 5 hónap múlva esetleg 5 év múlva? El lehet zárkózni a jövő gondolatától, de ez veszélyeket hordoz. ,,… nem gondolt a jövőjére. Szörnyű mélyre süllyedt,…” – (JSir 1,9). Tanuljunk e hibából!
Szokrátész a következőt mondta: Át nem gondolt életet nem érdemes élni. Kivel lehet nekünk az életet átgondolni és megtervezni? Azzal az Istennel, aki megalkotta az életet! Keresd az Alkotódat! Kérdd meg Őt, hogy mutassa meg akaratát! Megteszi, hidd, el készségesen megteszi! Meghívást kaptunk ma arra, hogy az Alkotónkhoz méltó életet éljünk! Ámen!
Törő Attila,
Patóháza