„Ha meg akarsz térni, Izráel – így szól az Úr –, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! Ha őszintén esküszöl az élő Úrra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek. Ezt mondja az Úr a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek: Szántsatok föl új szántóföldet, ne vessetek a tövisek közé! Metélkedjetek körül az Úrért, távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Különben fellángol haragom, mint a tűz, és égni fog olthatatlanul gonosztetteitek miatt!” – (Jer 4,1-4)
A jósiási reform kezdetén a nép igyekezett Istenhez térni, azonban ez az Istent kereső élet nem volt őszinte, hiányzott az igazi tartalom. Isten soha nem szerette a külsőségeket, nem lelte szépségét abban, ha a nép csak formailag gyakorolja az istentiszteletet, belsejében pedig teljesen romlott. Ahhoz, hogy mélységesen Istenhez térhessünk, szükséges a múlttal való szakítás és az őszinte bűnbánat. Embereknek lehet így tetszeni, Isten azonban ismeri a belsőt, ismeri szívünket, Őt nem érdemes becsapni. Ezért mondja a próféta, hogy „szántsanak új földet” és „ne vessenek a tövisek közé.” Utóbbi pontosan a bűn világát jelenti, a tövis, mint növény semmit sem tűr maga körül, mindent kipusztít, mint a csak magára gondoló és a magát tápláló önző élet, amely mindent felperzsel. Ilyen földbe nem érdemes vetni, először el kell távolítani a gyomot, a gazt, a tövist, hogy igazi termőföld lehessen. Szükséges szívünk talajának megtisztítása, szükséges az igazi lelki élet, mely tetszik Istennek. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek