,,Mind a városok, amelyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben” – (4Móz 35,7)
A léviták, a papok után megbecsült tagjai voltak a társadalomnak, Kánaán földjén negyvennyolc várossal és a városokhoz tartozó legelőkkel rendelkezhettek a birtokbavétel után. Az utódok tudták, mivel tartoznak Lévi fiainak.
Egyházaink is gazdagok voltak. A fejedelmek és a királyok birtokokat és épületeket hagytak őseinkre, amelyeket nagyon megbecsültek és a közjó szolgálatába állítottak, – gondoljunk iskoláinkra és az azokban folytatott nevelésre, a kórházakra, árvaházakra – a kommunista hatalom ezektől megszabadította az egyházakat, és még most sem történt meg a teljes visszaszolgáltatás. Azokon a helyeken pedig, ahol épületek kerültek vissza az egyházak tulajdonába, nagyobbrészt leromlott állapotban voltak. Újra kellett tatarozni mindet, hogy a mai kornak megfelelő legyen. Még mindig sokan kérdezik: Mit kezdenek az egyházak azokkal az épületekkel, amelyeket visszakapnak? Nem is beszélve arról, hogy városaink főterein voltak vagy vannak azok az épületek, a polgármesteri hivatalok elzárkóznak attól, hogy ezeket az épületeket régi tulajdonosai használják a közjó érdekében. Isten szolgáinak ma is megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés járna!
Haszontalan szolgád vagyok,
méltatlanul oly sok jót kapok,
megbecsülöm, amit adtál,
mindent így adok majd át. Ámen.
Fodor Lajos