,,Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.” – (Márk 6,30-34)
Láttál már legelésző juhnyájat? Láttad milyen szépen, nyugodtan, fegyelmezetten járnak-kelnek a mezőn? Hát olyat láttál már, amikor összevisszaság van a nyájban, elkóborolnak, szétszélednek, zűrzavar van? Feltetted már magadban a kérdést, mi a különbség a kettő között? Igen, jól gondoltad: a pásztor! Persze, nem szabad ám megfeledkezni a terelőkutyákról sem. De nem ők a lényeg, hanem a pásztor. Amikor jelen van a pásztor, akkor rend van a nyáj között. Sőt néha elég, ha csak távolból a suba alól figyel. A nyáj tudja, érzi, hogy biztonságban van, mert a közelben ott a pásztor. Amikor viszont valami oknál fogva nincs ott a pásztor, akkor beáll a katasztrófa, a rendbontás. Megvadul a nyáj, mindenki más irányba megy, leszakadnak csoportok, egyesek elkóborolnak… ilyenkor még a terelőkutyák is néznek egymásra, mert nem tudják: merre az arra? A pásztor nélkül tehát fejetlenség támad.
Jézus elvonulna a tanítványokkal egy lakatlan helyre, hogy szusszanjanak kicsit. Azonban sokan felismerték őt és utána mentek. Sokan jöttek, sok helyről, összefutottak, hogy lássák Jézust. Amikor az Úr meglátja a tömeget, megszánja őket, mert – ahogyan az ige is fogalmaz – olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. Vajon mit láthatott Jézus az emberek arcán? Hát a szívében? Rémületet, fáradtságot, beletörődést, elveszettséget, lelki kiüresedést, bizonytalanságot, bizalmatlanságot, félelmet, önmarcangolást? Ma, ha Jézus rád néz, rajtad mit lát? Mi rajzolódik ki az arcodon? Mi van a szíved mélyén? Vajon, ha Jézus ránéz a gyülekezetünkre, mit lát? Hát az Egyházon? Ha ránéz az emberiségre, mit lát? Mi, mai keresztyének, hogyan viselkedünk, mit mutatunk a világ felé, mit látnak rajtunk az emberek? Látják ,,rajtunk a Krisztust”? Vagy azt látják, hogy olyanok vagyunk, mint a pásztor nélküli juhok?
Mi, hogyan éljük az életünket a ,,legelőn”? Biztonságban, rendezetten, mint akik tudják, hogy köztük és velük van a Pásztor? Vagy egy megvadult, szétszéledt tömegként, akik leszakadnak, elkóborolnak, mindenki más irányba megy… s a terelőkutyák is csak néznek egymásra, mert a Pásztor nélkül ők sem tudják merre halad az Egyház? Nehéz kérdések ezek, de annál elgondolkodtatóbbak.
Jézus Krisztus a jó Pásztor, aki életét adja juhaiért. Ennek a Pásztornak a hangjára kell figyelni, érezni az Ő jelenlétét, követni Őt mindenkor! Hajlandó vagy erre? Nem fogod megbánni. Kezd el még ma! Ámen.
Varga Tamás,
Szamos-negyed slp.