,,Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken… Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.” – (Márk 6,7;12)
Csodálatos jelenete a Szentírásnak, amikor Jézus magához hívta tanítványait, és kettesével kezdi kiküldeni és hatalmat ad a tisztátalan lelkek felett.
Mintha csatarendbe állítaná őket a mi megváltó Krisztusunk, és felruházza harci szerszámmal azokat, akiket szeret, a tanítványait. Mert tudja, hogy mi vár majd kint rájuk, ismeri azokat is, akikhez küldi, mennyi gonoszság, mennyi álszentség, és rosszindulat van az emberi szívekbe.
Éppen ezért volt ott szükség a hatalomra, hogy Krisztus nevében tudjanak cselekedni a tőle kapott hatalommal. Ugyanakkor mai tanítványait is kiküldi és nekünk is hatalmat ad a mi Urunk.
Egy fontos dolgot le kell szögezni, ez a hatalom nem a mi hatalmunk, nem a mi erőnk, hanem a feltámadt Jézus Krisztus hatalma.
A sarú, a mozgásban lévő, a zarándok egyháznak a szimbóluma, de hogy ezt a feladatot és küldetést ne magunk és egyedül végezzük, Krisztus azt mondja, kettesével menjetek. Vagyis nem vagyunk magunkra hagyva és utalva.
Mindig halljuk meg Krisztus küldését, és ne féljünk felvállalni a feladatot, melyet tőle kapunk. Tudjunk olyan bátran és erősen indulni, mint az egykori tanítványi sereg és hirdessük azt a legfontosabb parancsát a mi Urunknak, hogy „térjetek meg”.
Forduljon szívünk végre a mi megváltónk felé, szakadjunk el a világ csábításaitól és csak is neki akarjunk egyedül tetszeni és őt szeretni és dicsérni. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob