„Ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.” (1Thessz 4,13)
Nem akármilyen reménységünk van, mert a forrása maga az Úr Jézus. Reménykedni mindenki tud, még a hitetlen ember is. Reméljük, hogy jól alakul az évünk, egészségesek leszünk, sikerre visszük a terveink, boldog párkapcsolatban élünk, és ezekhez hasonló fényes terveket szövögetünk. Aztán kijózanít a valóság, mert rossz dolgok történnek velünk, megbetegszünk, kudarcba fullad a tervünk, megromlik a párkapcsolatunk, és ezektől búskomorrá válunk.
Az Istenben való reménységnek a nagy ereje abban van, hogy a Mindenhatóban gyökerezik, aki a semmiből mindent teremtett. Nem kétséges, hogy ő legrosszabbat is a legjobbá tudja formálni az életünkben. Ezért tudunk türelmesek lenni a nehéz napokon, és ezért vagyunk képesek hálát adni azokért az életeseményekért, amelyekbe olykor beleroskadunk. Persze nem olyan egyszerű megélni ezt a reménységet, mint szavakba foglalni, de hisszük, hogy a Szentlélek Isten képessé tesz rá.
Hordozzuk hát olyan reménységgel a terheket, amelyben nem szomorkodunk! Nem azért, mert mi erősebbek, szívósabbak, vagy ügyesebbek lennénk másoknál, hanem azért, mert tudjuk, hogy a mi Atyánk fogja a kezünk, és úgy vezet minket át mindenen. Sőt ő elkísér minket az általunk ismert világon is túl. Ne szomorkodjunk, mert a mi „pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk”! Ámen.
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród