,,És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alexandernek és Rufusnak az atyját. hogy vigye az ő keresztjét” – (Márk 15,21)
Amikor akaratunkon kívül keveredünk bele egy ügybe, vagy jókor jó helyen vagyunk, szoktuk ezt mondani: “Beleestem, mint Pilátus a Credoba”. Cirénei Simon nem akart részese lenni annak az eseménynek, amely megrázta az egész világot, ő ezen a napon is földművesként végezte a mindennapi dolgát, haza felé csak úgy oda szegődött a bámészkodók hadába. Annyit látott, hogy katonák kísérnek valakit fel a Golgotára, a vesztőhely felé. Szegényt annyira megkínozták már, hogy összeroskad a kereszt súlya alatt, reszketnek lábai, meg-megáll, előre bukik, a katonák kíméletlenül ütik-verik, nehezen halad a menet előre. Az egyik katonának támad egy ötlete: A hozzájuk legközelebb állót megragadja, maguk közé rántja és arra kényszeríti, hogy vegye le Jézus válláról a keresztet és vigye fel a Golgota hegyére. Simon amint lehajolt, bizonyára tekintete találkozott a Jézus tekintetével, amely hálát sugárzott. Az evangéliumok nem írják le, de ott maradt fenn a hegyen, végig nézte Jézus keresztre feszítését és felismerte, hogy Ő az Isten Fia. Boldog lehetett, hogy segített Jézuson, annak ellenére, hogy akarata ellenére történt minden.
Otthon mindent elmond feleségének és egész családjának. Már nem teher, számára már kiváltság, hogy vihette a Jézus keresztjét. Egész családja keresztyén lesz. Egyik fia, Rufus Rómába kerül, aki a Római Gyülekezetnek oszlopos tagja. Nem véletlenül üdvözli őt Pál apostol külön a Római levélben.(Róma 16:13)
Isten úgy rendelte, hogy éppen cirénei Simon legyen Jézus keresztjének hordozója. Jézus a mi keresztjeinket vette vállára, ezért volt olyan súlyos az ő keresztje a Golgota felé.
Nehéz a kereszt,
a legnehezebb,
mindig az enyém,
az egyén ha ennyit tud,
kevés,
de a golgotai csoda
a te üdvösségedre elég. Ámen.
Fodor Lajos