„Amikor Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. Meglátta a tűznél melegedő Pétert, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál. Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: Ez közülük való. De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: Bizony közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is. Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek. És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.” – (Márk 14,66-72)
Péter volt az apostol, aki a legnagyobb előjogokat élvezte, és a legtöbb előnyben részesült, ami magával vonta azt, hogy túlbecsülte önmagát és az önbizalma sem volt kevés. Jézus nagycsütörtök éjszakáján figyelmeztette tanítványait: „Vigyázzatok és imádkozzatok!” – aki ezt figyelmen kívül hagyja, az elbukik. Amikor Jézust elfogják, elviszik a főpap udvarába, és Péter messziről követi őt. Valóban képes meghalni érte? Egy szolgálólány szólította meg a tűznél melegedő Pétert, de ez a tűz most nem melegíthette igazán fel, ez csak ártott neki. Olykor mi emberek olyan helyeket keresünk, ahol semmi keresnivalónk nincs, a legtöbb esetben csak kárt vallunk. Péter tagad, nem mer vallást tenni Jézusról, pedig az ilyen helyzetben kell igazán bátrakká lennünk. A hazugság nem ment ki a bajból, a Jézussal való kapcsolat megtagadása magával vonhatja azt, hogy Ő egyszer az Atya előtt is nyilatkozza, hogy nem ismer, nincs köze hozzánk. Péter esete arra biztasson bennünket, hogy keresztyén életünk minden helyzetében legyünk bátrak, ne féljünk Jézus mellett bizonyságot tenni. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek